Ott linaiola (Linaria vulgaris) családjába tartozó növény plantaginaceaeugyanaz, mint a leghíresebb útifű. Hazánkban igen elterjedt növény, a tengertől a hegyvidékig spontán növekszik, a megművelt táblák, sövények, országutak peremét kedveli. Nyári virágzásáról ismert, és gyógyászati tulajdonságai miatt értékelik. Valójában a linaiolát mindig is használták a népgyógyászatban, és ma is jelen van a modern gyógynövény-gyakorlatban.
Ebben a cikkben megnézzük, hogyan lehet felismerni a Linaria vulgarishogyan kell használni és mik a tulajdonságai.
A linaiola regionális nevei
Gyógyító tulajdonságai miatt a linaiola más néven is ismert boszorkányfű. Ezen túlmenően a hozzá tulajdonított regionális nevek számos és érdekesek, például: lugaina gyógynövény És fenyőfák Liguriában, petíciót És cacaputa Piemontban, boche de cà zalde Lombardiában, konzerv foga Venetóban, lineria és a fű a strejből Emiliában, sárga linaiola És habozik Toszkánában, kígyók virága Abruzzóban, bedduvidiri Szicíliában.
A linaiola botanikai lapja
Linaria vulgaris egy évelő faj, biológiai formájával lapocka hemicryptophyte. Föld alatti rizómája van, amelyből számos, legfeljebb 50-60 cm magas, általában egyszerű, vagy néha csak a tetején elágazó stólon (szár) ágazik el.
Levelek
A linaiola levelei szétszórva helyezkednek el a száron. Ritkán vertikálisak hármasban, főleg az alsóbbak. Lineárisak vagy lándzsás-lineárisak, a szegély egész, a csúcs pedig hosszú, éles. Az alsó felületen csak egy borda látható.
Virágok
A virágok a felső levelek hónaljánál helyezkednek el, hosszú rózsát alkotnak. Az egész virágzat szőrös, a szőrszálakkal kevert mirigyekkel. A campanulate kehely szőrtelen és 5 heveny lebenyre oszlik. A corolla sárga, csőszerű, és hátrafelé vékony kúpos sarkantyúba nyúlik. A csapnál a corolla két ajakra tagolódik: a felső felfelé néz, és két laciniára oszlik, az alsó háromkaréjos, tövénél megnagyobbodott, a csapot lezáró narancssárga kiemelkedésben.
A linaiola virágzása általában július és augusztus között zajlik, és a méhek és más beporzó rovarok nagyra értékelik.
Gyümölcsök és magvak
A linaiola termése hosszabb tok, mint a perzisztens csésze, amely érett állapotban a felső részén nyílik. Számos fekete magot tartalmaz, amelyet egy tojásdad rész alkot, amelyet gyakran kis gumók borítanak, és nagy hártyás terület vesz körül.
Hasznos alkatrészek és gyűjtemény
A Linaria vulgaris a virágos csúcsokat a gyógynövénygyógyászatban használják. Ezeket nyáron, a virágzás kezdetén szüretelik, az alsó virágok alatt 5-10 cm-rel levágva a növényt. Felhasználható frissen vagy szárítva vékony rétegekbe rakva, vagy csokorba szedve, árnyékban, szellős helyen elhelyezve. Száradás után papírzacskóban tárolhatók.
A linsaiola tulajdonságai
A fő alkotóelemei A linaiolák a következők: tanninok, nyálkák, pektinek, szerves savak.
Ezekből a hatóanyagokból a következő tulajdonságok származnak: összehúzó, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító.
Jelzések
A linaiola egy olyan növény, amelyet évszázadok óta használnak aranyér-betegségek kezelésére. Frissen pépben, főzetben vagy kenőcsként használva azonnali enyhülést nyújt az érintett résznek, csillapítja a viszketést és a fájdalmas megnyilvánulásokat. Ez az alkalmazás azonban csak az aranyér enyhe formáinál javasolt, olyanok esetében, amelyekben úgymond nincs vérzés.
Általában a linaiola jó összehúzó és bőrpuhító hatással bír a kipirosodott bőrre. Hasznos a kelések által érintett bőrterületeken is, a gyulladt szemhéjak és a szemkörnyék tisztítására, víz helyett használva.
Érdekesség, hogy a linaiola virágaiból a pamutszöveteket sárgára festették.
Háztartási felhasználás
Otthon friss vagy szárított virágcsúcsokat használnak.
A friss és jól megmosott növényt turmixgéppel péppé pépesítjük, és borogatással felvihetjük az érdekelt részekre.
A száraz droggal főzetet készítenek helyette5 g 100 ml vízben. A leszűrt főzettel lemosók és áztatott borogatások készülnek, amelyeket piros vagy fájdalmas területekre kell felvinni.
Új téma indítása