Azok számára, akik biogyümölcsöst művelnek, alapvető fontosságú, hogy tudják, hogyan ismerjék fel a rügyek és faágak. A rügyek a növények par excellence szaporítószervei, amelyekből mind a termések, mind a további ágak születnek. Továbbá jelenlétük, természetük és az ágakon elfoglalt helyzetük lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, milyen típusú elágazásokkal nézünk szembe, és hogyan kezeljük azt a metszési műveletek.
Ebben a cikkben egy hosszú vitát ajánlunk fa bimbóit az ágakon pedig a műszaki-agronómiai terminológiát próbálva tisztázni.
Mi a fa bimbója
A rügyek mind a fák koronáján, mind a fákban jelen vannakgyökérzet.
Ebben a cikkben az előbbire fogunk hivatkozni. Ezért a drágakövet úgy határozhatjuk meg, mint egy mikroszkopikus hajtást körülvevő növényi szerkezetet. Ez pillanatnyilag nem nyílik és nem nyúlik, mivel átmenetileg blokkolja a növekedést. A rügyek alakja kúpos-gömb alakú, és az ágak mentén, a csomópontokban vagy magának az ágnak a csúcsán is jelen lehet. A lombhullató fákban és a téli vegetatív pihenés idején a rügyek megőrzik a fa jövőbeni növekedési képességét. És minden tavasszal újra kezdődik a fa ciklusa a rügyektől.
Ez nem érvényes a egzotikus gyümölcsfák, megszokta a párás trópusi klímát, amelyben az új hajtások növekedése folyamatosan és rügyek jelenléte nélkül történik. Más szóval, a rügyek feladata, hogy a fákat leküzdjék a kedvezőtlen környezeti feltételeket (jellemzően a téli hideget).
A rügyek szerkezete
Egy drágakő a következőképpen épül fel. Kint vannak a perule, azaz nagyon kicsi, általában háromszög alakú, pelyhes megjelenésű módosított szórólapok. Befelé haladva zöld szórólapok vagy virágok apró árnyalatai láthatók, amelyek erősen közel vannak egymáshoz, és a merisztéma (vagy vegetatív csúcs). Ekkor egy kis dudor látható a tövénél, mondta pulvinus, a rügyhöz kapcsolódó levél tövéig is kiterjedő húsos szövet alkotja. A tartalék anyagok a pulvinusban felhalmozódnak, és a bimbózáskor maga a rügy fogja felhasználni.
Perule
A szürke vagy sötétbarna gyöngyök védő funkciót töltenek be. Valójában vízlepergetőek, és pelyhes, gumiszerű, viaszos, nyálkás vagy gyantaszerű anyagokkal vannak bevonva.
A fákon látható rügyek megjelenését a gyöngyök egymás mellé helyezése és átfedése adja.
Merisztéma
A merisztéma olyan sejtek halmaza, amelyek a vegetatív újraindulás pillanatában gyorsan szaporodnak maguknak a sejtek osztódásának köszönhetően. Ebből a folyamatból születnek a növény új szövetei, vagyis a hajtások.
Rügyképződés a fákon
A rügyképződés a levelek hónaljában kezdődik, miközben azok is kialakulnak. Ebben a fázisban azonban csak a sejtekből álló kis kidudorodások szaporodnak (merisztémák). Ahhoz, hogy hatékonyan bimbóvá váljanak, elengedhetetlen a mechanizmusok jelenléte (apikális dominancia, nyugalmi állapot és nyugalom), amelyek megakadályozzák a növekedést, azonnali új hajtás kialakulását. Az a folyamat, amelynek során egyszerű sejtekből jól meghatározott szövetek keletkeznek, amelyek a fa szerveit (leveleket vagy virágokat) alkotják, az ún. különbségtétel. A gyakorlatban a rügyek kialakulása az előző szezonban kezdődik.
Virág indukció
A virágképződés is a virágzásukat megelőző évben kezdődik. A virágszervek megjelenése azokban a rügyekben lehetséges, amelyek egy sor környezeti körülményen és folyamaton mentek keresztül, amelyek reproduktív funkciót rendelnek hozzá.
Az első szükséges folyamatot ún virágindukció, egy fázis, amely nem látható. Ez a fiziológiai előkészítés időszaka, amelyet biokémiai eltérések kísérnek, és amely azonosítja a bimbó identitásának megváltozását nem szaporodóról szaporodóvá, és amely általában késő tavasszal vagy nyáron következik be, körülbelül 6-9 héttel a virágzás után. Ez az átmenet először visszafordítható (a rügy elveszítheti reproduktív identitását, és visszatérhet vegetatív állapotba), majd visszafordíthatatlanná válik.
A virágok megkülönböztetése
Ha a bimbó ebben az időszakban nem megy át virágzáson, akkor levélkék képződésével folytatja fejlődését, egészen addig, amíg virágzóvá nem válik. drágakő a fához. A következő hónapokban a folyamat révén virágok megkülönböztetéseamely a korábban virágba indukált rügy kinyílásáig tart, belsejében morfológiai változások mennek végbe és kialakul az összes virágszerkezet (csészelevelek, szirmok, portokok stb.).
Virágdifferenciálódást elősegítő körülmények
A virágok, így a gyümölcsök képződésének elősegítése érdekében fontos, hogy a fa ne érje különösebb igénybevételt, mindenekelőtt a víz. Ezért erősen száraz nyarak, nem kíséri állandó mesterséges öntözés, hatással lehet a következő év termelésére. A virágdifferenciálódást hátrányosan befolyásoló további elemek a növényi paraziták és betegségek jelenléte vagy a lombozat túlzott árnyékolása. Ez megmagyarázza, hogy a metszés egyik fő célja a lombkorona jó megvilágításának biztosítása.
Nyugalmi és hideg szükségletek
A rügyeken belüli vegetatív vagy szaporodási szervek növekedését fiziológiai szabályozási mechanizmusok szabályozzák, nevezetesen: csúcsi dominancia, nyugalmi állapot és nyugalom. Mint említettük, a rügyek nyáron alakulnak ki, tehát kedvező időszakban, de szembe kell nézniük a hideg évszakkal. A fiziológiás szabályozó mechanizmusok megakadályozzák, hogy télen kinyíljon, és ezért elkerülhetetlenül tönkretegye magát. A nyugalmi állapot a fő mechanizmus, amely meghatározza a programozott növekedési képtelenséget, amíg a környezeti és élettani feltételek ismét megfelelőek nem lesznek. A nyugalmi állapot nem a fa egészére vonatkozik, hanem a rügyekben a nyári időszakban alakul ki. Amikor ezek alvó állapotban vannak, ahhoz, hogy visszanyerjék a tavaszi ébredési képességet, meg kell elégíteniük az ún. hidegben kell.
Kihajtás
Ha kielégítjük a hidegigényt, a tavasz beköszöntével elkezdhetnek kihajtani a rügyek. A bimbózás során a rügyekben lévő szervek nyúlni kezdenek, rányomódnak a gyöngyök alkotta védőrétegre, amelyek szétszóródni kezdenek. Ez a rügyfakadás pillanata, amely lehetővé teszi a rügy (vagy virág) kibújását és növekedését. Ez egymást követő szakaszokon, úgynevezett „fenológiai fázisokon” keresztül történik. Például a őszibarack termesztése a virágbimbók a következő fázisokat követik: látható kelyhek, rózsaszín gombok, virágzás, pinafor, gyümölcskészlet és végül a gyümölcsérés.
Apikális dominancia
A tavaszi fabimbókból kiinduló hajtások tengelyirányban nyúlnak.
Technikai értelemben beszélünk apikális dominancia. Ez azon alapul, hogy a növekvő hajtás csúcsa képes fenntartani az imént kialakult hónaljmerisztémák feletti uralmat, és a megnyúlásban sztázist kényszerít rájuk, ami a nyugalmi állapot felé indítja őket. A hajtás gyorsan növekszik, erőforrásokat von maga felé, miközben új leveleket, csomókat és merisztémákat képez.
Az apikális dominancia jelensége időben jól korlátozott, csak a csúcs növekedési periódusában aktív. Térben is körülhatárolt, mivel a hajtás csúcsa alatti hónaljmerisztémákra korlátozódik. A gyakorlatban az apikális dominancia megakadályozza az új rügyek azonnali kialakulását, és ezáltal új struktúrák (rügyek vagy virágok) kialakulását. Ez a mechanizmus egyfajta hierarchia, mivel a fa egy része (a csúcsrügy) határozza meg a mögöttes részek fejlődését.
Az apikális nyugalmi állapot hatásai
Az apikális dominancia gyakorlati következménye, hogy a hajtás egyetlen függőleges tengelyként, elágazás nélkül nő. Amint a csúcs növekedése lelassul egy bizonyos kritikus küszöb alá, az oldalsó merisztémák eltávolító képessége elveszik, és az apikális dominancia abban nyilvánul meg, hogy a hónalj merisztémáit sztázist kényszeríti ki, ezért ezek drágakövekké fejlődnek. Ezek csak a következő évben tudnak csírát képezni.
Korai hajtások vagy ágak kialakulása
Ha a csúcs nagyon gyorsan növekszik, néhány mögöttes merisztéma elkerülheti az apikális dominancia ellenőrzését. Más szóval, korai hajtások vagy ágak képződhetnek, azaz egyidőben a csúcs növekedésével, amelyből keletkeznek, és soha nem mennek át a valódi rügyek fázisán. Egyes fafajták alkalmasabbak a korai ágak termesztésére, például az őszibarackfa. De kialakulásukat metszéssel, vagyis a hajtások felhordásával is serkenthetjük. A csúcs eltávolítása gyakorlatilag megszünteti az apikális dominanciát. Fontos, hogy a hajtáscsúcs erős növekedése közben, még a nyugalmi rügyek kialakulása előtt történjen a hajtások felhordása. Az így kapott eredmény az éppen eltávolított csúcs alatti területen oldalhajtások kialakulása, ami hasznos a növényzetben szegény területek megvastagodásához és a növény jó vázának kialakításához.
A drágakövek halála
Egy drágakő halála véletlen eseménynek tekinthető, de nem ritka. A leggyakoribb ok a fagy okozta károk amit a belső szövetek nekrózisa követ. Mint említettük, a drágaköveket a leghidegebb időszakokban gyöngyök védik, és jóval fagypont alatti hőmérsékletet is képesek ellenállni. De amikor kikelnek, vagy amikor csak kinyitják, a hideggel szembeni ellenállás nagyon lecsökken. Ez megmagyarázza a nagyot késői fagyok veszélye általában kora tavasszal fordul elő.
Fa, virág és vegyes drágakövek
A vita ezen a pontján bevezethetjük a definíciókat amolyan drágakövek amit a gyümölcsfákon figyelünk meg. Két alapvető különbség van egy jó gyümölcstermesztő számára: drágaköveket a fához o vegetatív (amelyből csak rügyek és levelek születnek) e bimbó a gyümölcs vagy reproduktív. Az utóbbiak pedig a következőkre oszlanak: virágrügyekha ezekből virágok születnek, pl vegyes drágaköveketha virágot és levelet is életre keltenek.
A fabimbókat úgy ismerik fel, hogy általában kisebbek, keskenyebbek és hegyesebbek, mint a szaporítóbimbók, amelyek nagyobbak és lekerekítettebbek.
A gyümölcsfa bimbóinak egyéb osztályozása
Alvó drágakövek
A hajtásokon, majd a fiatal ágakon jelen lévő rügyek közvetlenül kialakulásuk után nyugalmi állapotba kerülnek, ami megakadályozza a megnyúlásukat. Ebben a szakaszban ezek a drágakövek mondják szunnyadó rügyek amelyek a hidegigények kielégítésével a következő év tavaszán csírázásra készen állnak.
Látens drágakövek
Ezek egy része azonban alvó állapotban marad, és a következő évben nem tud kicsírázni. Ezek valójában a látens rügyek és rejtve marad a kéreg alatt. Egyfajta „tartalékbimbónak” tekinthetők, amelyek normál körülmények között soha nem fognak kihajtani.
Adventív drágakövek
A látens drágakövekhez hasonlóak a járulékos drágakövek, amely a fa kéreg alatti szöveteiben jelen lévő sejtcsoportokból áll. Ezek járulékos hajtásokat eredményeznek, anélkül, hogy átmennének a tipikus pihenési fázison. Ezek a hajtások nagyon erőteljesek és gyorsan növekednek, de kezdetben nem adnak életet a virágszerkezeteknek. A hideg, a betegség vagy a drasztikus vágás okozta károk következtében születnek, és a fa egy részének újjáépítésére szolgálnak.
Néhány fafaj alkalmasabb például a járulékos hajtások előállítására olajfa, azonban, almafa, mandulafa. Más fák azonban, mint sárgabarack, cseresznyefa vagy barack, ritkán termelnek.
Kész drágakövek
A kész rügyekvégül ők azok, amelyek életet adnak a várt ágaknak, amelyeket korábban már bemutattunk.
A gyümölcsfák ágai
A rügyek ismeretéből könnyen áttérhetünk azokra az ágakra, amelyek magukból a rügyekből származnak. Az ágak fő besorolása tulajdonképpen a rügyekét követi, vagyis van vegetatív ágak vagy fa (amelyben csak fa drágakövek vannak); termő ágak (amelyben a virágbimbók jelenléte elterjedt); vegyes ágak (ahol a kétféle drágakő kiegyensúlyozottan van jelen).
Ezen az első megkülönböztetés mellett a gyümölcsfaágak méret szerint is osztályozhatók. Ebben az esetben további kategóriákat határoznak meg, például a magvakra és csonthéjasokra jellemző kategóriákat (brindilli, dardi, lamburde stb.).
A balekok
A vegetatív ágak között megtalálhatóak a szívószálak, amelyek nagyon erőteljes, hosszú, robusztus ágak, hosszú internódiumokkal és függőleges növekedéssel. Az ilyen ágak, amelyek a fajtól függően nem változtatják a nevét, mindenekelőtt a fiatal fákon vagy a nagyon erős fákon találhatók meg. Főleg az ágakon található látens vagy járulékos drágakövekből származnak.
A balekokat általában a tövénél bemetszett metszéssel szüntetjük meg, de sérülés, kimerült ágak vagy csupasz koronarészek esetén a fa szerkezetének megújítására is használható. Az egyik trükk a balek használatához az, hogy megdöntjük.
A balekok
Más ágak, amelyek elnevezése egyértelmû, a szívószálak, vagy nagyon erõs faágak, amelyek a növény tövébõl vagy közvetlenül a gyökerekbõl erednek. Fontos eltávolítani őket, mivel víz- és táplálkozási versenyt keltenek a fa többi részével. Nem minden fafaj ugyanolyan alkalmas a balekok kibocsátására. Például az olajfánál nagyon hangsúlyos, míg az olajfánál nagyon ritka khaki.
A fák rügyeinek és ágainak megfigyelésének fontossága
Az ezeken elhelyezett ágak és rügyek alapos megfigyelése sokat elárul a fa produktív viselkedéséről. Ez a tudás lehetővé teszi a metszési műveletek racionális orientálását. Ezenkívül lehetővé teszi a gyümölcs minőségének jobb ellenőrzését, elkerülve a túlzott terhelést. Végül lehetőséget ad a vegetatív és produktív rész egyensúlyba hozására, a termelési struktúrák időszakos megújítására.
Új téma indítása